Sárkányok és a mágia

A sárkány igen járatos a mágia mûvészetében, de nem a rettegett fekete mágiáéban; az úgynevezett barna vagy földmágiát, a zöld vagy növénymágiát, és a kék vagy vízmágiát gyakorolja.
Tudja, milyen határok közt manipulálhat saját céljai érdekében anélkül, hogy megsértené az ökológiai egyensúlyt, amit végtelenül nagy tiszteletben tart. Képes segítségül hívni az elemi erõket, s velük látomásokat elõidézni. Álcázni képes magát, hogy elrejtõzzön üldözõi elõl akár úgy, hogy beleolvad a tájba, akár úgy, hogy egy suhanc alakját ölti fel. Megszámlálhatatlan legenda szól arról, hogy fiatal emberek szörnyeteggé változtak át. Ez annak a bizonyítéka, hogy eredetileg sárkányok voltak, akik nem teljesen uralták mágikus erejüket, s nem tudták fenntartani illuzórikus alakjukat.

Borzalmas erõ kell ahhoz, hogy egy sárkány huzamosabb ideig meg tudja õrizni ál-alakját, s a fiatal példányok gyakorta híjával vannak ennek az erõnek. A felnõtt hímek képesek megtartani választott álcájukat akár napokig is, bár éjszakánként pihenniük kell, ám a nagyobb sárkányvarázslók hónapokig is képesek illuzórikus alakban létezni, s csak rövid ideig pihennek.
Ezek a sárkányvarázslók gyûlölik az otromba embervarázslókat, akik nem tisztelik a természet törvényeit, és gyakorta megváltoztatják a planéta éltetõ erõit is. A rosszindulat kölcsönös; az embervarázsló-inasok irigykednek a sárkányok okkult tudományokban való jártasságára.
Valóban, a sárkányok felsõbbrendû bölcsessége és borzalmas ereje gyûlöletet szított a középkori varázslókban és papokban, akik azt tanították az embereknek, hogy a sárkány gonosz, az ördög inkarnációja. A középkori bestiáriumok ábrázolásai a gonoszságot és az ördögit hangsúlyozzák ki, ezért gyakorta jelenítették meg vízköpõként.