|
Témaindító hozzászólás
|
2004.09.20. 15:38 - |
Ha van egy jó novellád, és szeretnéd velünk is megosztani, akkor rakd be ide;).
Ha más a szerzője a novellának, akkor tüntesd fel a szerzőjét! |
[7-1]
Okok, Tomika:)
Majd várom;) |
| Most készül az enyém majd felrakom !!!!!!!!!!!!;) |
| A Vér szaga:
Hangos üvöltés harsant, mely egészen a Holdig hatolt. A bolygó körül keringő kisebb égitest a tőle telhető legnagyobb intenzitással szórta Naptól kölcsönzött sárgásszürke fényét az éjszakába borult anyabolygójára. A fény körbetáncolt a hegyeken, megcsillant a patakok vizében, sejtelmes fényt adott a szélben suhogó fáknak és körülrajzolta az erdőben álló félelmetes alakot.
Az alak körülszimatolt, érezte a fenyves kellemes illatát, melyet az erős, hátborzongató szél sodort felé.
Hosszú, elnyújtott vonyítást hallatott. Telihold volt. Az ő ünnepe.
Meglengette a farkát, majd megszaglászta a mellette heverő, még meleg, szag-gazdag emberi ruhákat. A tulajdonosuk nemrég vethette le őket és nem lehetett messze. Még érezhető volt a szaga.
Persze a bestia ezt pontosan tudta.
Ő volt az az ember.
És ő is lesz az az ember. Csak most nem az. Mert most...
Farkasemberré vált. Előtört igazi, vadállati énje.
Fejét felszegve újra körülszimatolt. Mélyen beszívta a friss, erdei levegőt, s hirtelen elkapott egy szagfoszlányt. Még mélyebben beszívta, s mikor teljes biztonsággal azonosította, boldogan felvonyított.
Az orrát követve magabiztosan bevetette magát a fák közé.
A szőrös, farkas fejű szörny céltudatosan haladt az erdő sötét belseje felé. Erős ágú, csípősen visszacsapódó gallyú, szúrós tüskéjű bokrokon csörtetett keresztül. Semmi sem állíthatta meg. Érezte a szagot, nem tévedhetett el. Mágnesként vonzotta az orrába hatoló, semmivel össze nem téveszthető szag.
A vér szaga.
A véré, melyet annyira vágyott, amelytől teljesen elvesztette az eszét, s melyet egyre erősebben érzett. A roppant alak meggyorsította lépteit, s hamarosan a kis, elhagyatott kunyhó mellé ért.
A farkasember belesett a hívgatóan meleg, pirosas fényt árasztó ablakon, izzó tekintete végigszántott a szoba berendezésén. Aztán egy alak jött elő, egy rongydarabbal áztatva fel pár vérnyomot a szobában.
Egy női alak.
A farkasember gondolatban rávette magát, s marcangolni kezdte. Ahogy ez lejátszódott fejében, a forró leheletű, hosszúkás száj mosolyra húzódott, megmutatva a kegyetlen tépőfogakat.
Aztán a szél egyenesen az orrába sodorta a benti, friss vér szagát. Teljesen bepörgött, nem bírt magával.
A szörny otthagyta az ablakot s az ajtó felé indult. Teketória nélkül nyomta le a kilincset, aztán egy mélyről jövő, vadállati morgás kíséretében nagy lendülettel berontott.
Azonnal a nőre vetette magát. Nagy súlyával ledöntötte őt lábáról, úgy, hogy annak még védekezni sem maradt ideje.
- Kicsi Lomposkám, már azt hittem, nem is jössz! Olyan sokáig várattál - nyögte kéjesen a farkasember alatt fekvő nő, s hosszú farkas-nyelvével képen nyalta támadóját. A farkasember széles vigyorral a pofáján körbeszaglászta az alatta fekvő farkas-nőstényt, majd végignyalt annak ágyékán.
- Az illatod teljesen elvette az eszem. Az orromnál fogva vezettél. Alig bírok magammal - vallotta be a a vágytól hörögve a farkasember.
A farkas nő kacéran elmosolyodott.
- Sejtettem, hogy nem tudsz majd ellenállni, ha tüzelek. De... ne siessük el a dolgot. Oly ritkán találkozhatunk. Most miénk az egész éjszaka - búgta halkan partnere fülébe, s lágyan megnyalogatta a füle tövét. A farkas kan szelíden morogni kezdett.
- Végtére is nem vagyunk mi vadállatok... |
he-he,egyre többen használjuk a fórumot :D (éljen a bűvös 2. :D )
no,akkor vágjunk bele,a közepébe.vagy inkább mégis az eljébe...:
sötét és viharos este volt.ezt leakartam írni.talán akkoris leírtam volna,ha nemlett volna az.de tényleg az volt.ő csendesen kuporgott a szobájában.félt. a villámoktól.közeliek lehettek.leckéjét írta,de egyszerűen nemtudott odafigyelni.ezt bizonyítja,hogy a legkönyebb feladatokon is percekig gondolkodott.úgy 3. -os lehettett.tekintetével folyton a kinti teret pásztázta.
Mikor jön már?igen,itt van!egy újabb villám.ez mégközelebb volt.de ekkor... valami megmozdult a sötétben.ő ettől félt.nem a villámtól (amit most nemtartott a kezében,mert heyette egy ceruzát fogott :D )csak egy árny volt semmi több,de közeledett.ő tudta mi ez.érte jött.de még nemlehet.olyan korán van..s már ideje alkonyán jár.vége.
A Halál az ablak előtt lebegett.itt a vég.dehisz..még nemtett semmit.nem beteg,nem sérült meg.mindígis különös gyerek volt.látta a Halált.látta,mikor az eljött anyjáért.aztán az apjáért is.azóta a nyagyszüleinél él.és most megint. farkasszemet nézett a Halállal.mit akarhat?még olyan fiatal!s ekkor már tudta. utolsó rokonaiért jött.a nagyszülőkért.őket nemviheti el!nem,nemfogja enedni.
A Halál átlebegett az ablakon,s vészjóslóan indult a nagyszülők szobája felé. a gyermek felkapta éjjeli lámpáját,s hozzávágta.mindigis félt a haláltól.attól a perctől,hogy elősszr megpillantotta.ésmoat meg megtámadja!megőrült.s a Halál megse rezdült,a lámpa átrepült rajta,neki a falnak,s eltört.léptek zaja hallatszott.a nagyszülők lehettek.idejönnek!nem...az nemlehet.
Az árny felé iramodott.nem teheti ezt.nem engedi!ökölbe zárta kezeit.s ráüvöltött. -Hé,vigyél inkább engem!- sikította. -Nemkapod meg őket!Nemengedem!- öklét felé vágta,s az átsiklott az áernon,hűvös érzés fogta el.
Megérintette a Halál szele.szó szerint.eszméletét vesztette.soha többé nemébredt fel.a Halál elfogadta az áldozatát,s életbenhagyta eredeti áldozatait..de nemsokáig.ők belehaltak unokájuk hiányába.
Fölösleges áldozat lett volna?lehet.de talán mégsem..bebizonyította az önzetleségét.és számára csak ez számít.semmi más.az életének már vége. hisz ugyan mi más számítana még? |
Fut.fut,de tudja,hogy nincs esélye.üldözőjét nem hagyhatja le.itt a vég.de kkor..a léptek zaja.hova tűnt?lassan kezdi elhinni,hogy megmenekült,mikor egy kép villan be a fejébe.hiszen ő SÜKET!!! hogy hallhatna bárkit vagy bármit is? amit eddig hallott,szíve dobogása volt.nemis hallotta igazán.érezte..de várjunk! mostmár nemérzi.hogylehet ez?már nem dobogna a szíve?az lehetetlen.ő nem halott.vagy...talán mégis?
S ekkor feltűnik ő.a kegyetlen gyilkos.nem menekülhet,de muszály.hisz látja.él. menekülni.gyorsan.de nemmozdulnak a lábai!az üldöző egyreközelebb jön.ne!ne! ez nem lehet!miért?
-Segítség! -síkította,de tudta,senki se hallja meg őt.itt...ugyanmár,ki?-Segítség! sikította ismét.s az üldöző ott állt előtte.kését a torkához szegezte,de nemszólt semmit.ami a fura,mintha nemis őt nézné. -Mit akar?Kérem,hagyjon!Segítség!
De az üldöző nem tágít,de ami érdekes,mintha megse hallaná hangját.nem válaszol..miért?bár úgyse hallaná a választ.de tud szájról olvasni.nem menekülhet.s ekkor..a gyilkos átlépett rajta,megkerülte,s megvetően gelmordult.
Felmordult.mi lehet az?váárjuncsak..felmordult!és hallotta!nemsüket többé.de.. egy pillana.átlépett rajta.ez nemigaz..hogy?a gyilkos tovább sietett.győzött.és ő csak nézett utánna.majd lenézett.a legfurcsább látvány tárult szeme elé. magát látta.halott volt.de akkor..mi is volt ő pontosan?szellem? nem!ő a gyilkosság megtorlója volt!s elindult.elindult,hogy végezzen azzal,aki vele végzett.s melette ottvolt az üveg.az üveg,mely tartalma végzett vele.s most ő végez valakivel.ő válik gyilkossá.érte..érte.magáért.a gyilkosért,kit maguk közé emel.eggyé tesz..eggyé ő közülük.de hogy?még nemtudja.de gyilkolni fog. yilkolni.igen.maga válik a gyilkossá,hogy aztán ismét szerepet cseréle,örökké üldözzék egymást.s már sose lesz szabad.ez lett vla a küldetése?de már nembánja.valaki más helyett lett ilyen,s ez mindent megért számára.valaha régen valaki aztmondta neki..a barátság megéri az olyan kockázatokat,mlyek egy életen át kísérteni fogják.
S magában kiegészítette.a halál után is.a halál eg mérföldkő a pokolban,mely mindenért büntet.mostmár világos. |
|
Jön a farkas
Wooooouuuuuuuuk!
Az alkonyba metsző hátszőrszál hasogató üvöltés újra felharsant, ezúttal még közelebbről, mint legutóbb.
A menekülő gyermek nyakába szedte a lábát, majd miután rájött, hogy ez a póz akadályozza a futásban, újra kiegyengette alsó végtagjait, és továbbiramodott az elhagyatott épületek között. Irama annyira erős volt, hogy szájából kilógó nyelve szinte a fülét nyaldosta, bőséges csapadékmennyiséggel telítve hallószervét. De nem törődhetett vízesésként funkcionáló hallójárataival, tovább kellett futnia. A tét nem volt kicsi. Egy farkasember üldözte.
Hamarosan vad dübörgésre lett figyelmes. Bepánikolt arccal kémlelte környezetét (már amennyire futás közben ez lehetséges), s rájött, hogy csak a szívét hallja, ahogy az bordáit igyekszik átpréselni a borén. De önmaga ellen elkövetett merényletgyanús melléktevékenységei dacára továbbtrappolt.
Újabb vonyításokat nem hallva agyában már kezdett az a képzet felmerülni, hogy sikerült leráznia üldözőjét, amikor az egy hirtelen H-kanyarral bevágódott mögé.
Az üldözött tudta, hogy itt csak csel segíthet. Megfordult és farkasszemet nézett. Rögtön kettőt is. A farkasember megzavarodott. Az íratlan szabályok alapján ő csak hátulról támadhatott, így nem tudta, mitévő legyen. Jobb megoldást nem találva nagy ívben újra potenciális prédája mögé került.
Üldözője időveszteségét kihasználva a menekülő váratlanul leült a földre, táskájából előszedett két szőrös varázslábbelit, majd felvette a nyúlcipőit.
Hiba volt.
A cipők - emlékezve a bor előző gazdájának taktikájára - cikkcakkban kezdték el vezetni a menekülő lábait. Bal oldalra ejtett jobb lába keresztbe tett bal lábának, mely épp a jobb oldalon szándékozott kikötni. Ha a bal láb nem is, de a nyúlfülekből alkotott cipőfűző kikötődött - s a menekülő egy látványosan félbesikerült tigrisbukfenc után a kemény talajon találta magát.
Üldözője is ott találta őt, s fölényesen "találmánya" arcába lihegett. Bizonyítva győzelmét újra elbődült, s fogait vicsorgatta. Sárgás fogain keresztültüremkedő nyála olyan bőségesen ömlött a pofájából, mintha egy fogorvos már öt órája a szájában matatott volna a bennfelejtett fúrófejet keresve.
A földön heverő áldozat magatehetetlenül tűrte a farkas fejű démon felől felé áradó illatorgiát, s hallgatta, ahogy az nyálat fröcsögve így szólt hozzá:
- Vesztettél. Te vagy a fogó!
Az átalakulások hamar lezajlottak. Az üldöző visszaalakult ember formájú gyerekké, az üldözött farkasemberré transzformálódott. Amint az újdonsült menekülő egérutat nyert, a farkasember belesüvöltött a levegőbe, és utána rohant. | |
Ha van egy jó novellád, és szeretnéd velünk is megosztani, akkor rakd be ide;).
Ha más a szerzője a novellának, akkor tüntesd fel a szerzőjét! |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
